Traumakapcsolt gondolatok
Az utóbbi évtizedben itthon a pszichés traumával (magyarul lelki sokk, megrázkódtatás – se nem több, se nem kevesebb) kapcsolatban kialakult az emberekben egy ködös, szinte misztikus félelem, holott elég csak a testi traumával (zúzódások, ütések, törések) való párhuzamra gondolni, hiszen test és psziché egy organizmus. A gond tehát nem az, hogy szinte hetente, havonta megélünk pszichés traumát (többnyire frusztrációval járó olyan érzést, amelynek önmagunk általi kezelésére nem tanítottak meg minket a szocializációnk során) hanem, hogy nem kaptunk tudást arról, mit kezdjünk az esemény által kiváltott érzelmeinkkel. Nem áll tehát rendelkezésre a sikeres megküzdési forma, egyszerűen nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a feltoluló érzelmeinkkel – ez a gond.
A pszichés traumától tehát nem tartani kell, hanem megtanulni megfelelő módon megélni és „ki- és megcselekedni”, ezáltal megküzdeni vele.
Létezik úgynevezett kis trauma, illetve nagy trauma a ránk gyakorolt hatásuktól függően, ami sokszor teljesen szubjektív. Jellemzően a nagy traumákkal való megküzdésre nincsenek meg elsőre az eszközeink. Ha nem sajnálunk és nem szégyellünk segítséget kérni, akkor jelentősen növekszik az esélyünk, mert a társas támasz a trauma-megküzdésben kiemelkedően fontos (gondoljunk fájós láb esetén a
mankóra). Amennyiben jól küzdöttünk meg egy nehéznek megélt traumával, akkor viszont trauma utáni személyiségfejlődést élünk meg (posztraumás növekedés), ami csodálatos erőt, új élettapasztalatot, rugalmasabb megküzdési lehetőséget ad.
A fentiek miatt kiemelkedően fontos a krízispszichológia szerepe a pszichés traumák támogatásában, hiszen a kezdetben még nem tudott megküzdési formák miatt kerülünk krízisbe, de többnyire egy ideig „csak” krízisbe és ettől még nem leszünk betegek, akikkel a klinikai pszichológia hivatott foglalkozni. A trauma megélése tehát nem betegség, hanem egy krízis, amibe mindannyian sokszor kerülünk. Attól nem „gyenge” valaki mert nem tud megküzdési formákról! A tudása nincs meg de honnan is lenne meg? Tehát éppen az az ember erős, aki elismerve ezt, segítséget, tudásátadást kér! Tanul!