Gondolatok apák napjára

Fontosnak találom, hogy apák napja alkalmából néhány szót szóljak mindazokhoz, akik egyenruhában vagy civilben, de apaként is helyt állnak – sokszor csendben, sokszor erőn felül, mégis rendíthetetlenül. A rendvédelemben szolgáló édesapák különleges terhet hordoznak. Miközben vigyáznak másokra, közben ott van bennük a felelősség a saját családjukért, gyermekeikért is.

Sokszor úgy mennek el otthonról, hogy nem tudják, milyen nap vár rájuk, mégis igyekeznek mosollyal búcsúzni, hogy a gyerekek csak a biztonságot lássák bennük. Apának lenni önmagában is nagy feladat. Apának lenni a rendvédelemben pedig egyszerre hivatás, küldetés és szívből fakadó szeretet.

A gyermekeink sokszor nem is tudják, milyen erőt merítünk belőlük, és milyen sokszor ők adnak értelmet a legnehezebb napoknak is. Ma azok előtt is tisztelgünk, akik már nem lehetnek velünk, de példájuk, emberségük és szeretetük tovább él bennünk. Kívánok minden édesapának - szolgálatban és szolgálaton kívül - erőt, türelmet, békét és sok-sok nevetést és meghitt pillanatot a családjával.

Legyen ez a nap egy csendes emlékeztető arra, hogy a gyermekeink szemében mi vagyunk a biztonság, a támasz és a példakép.

Tisztelet és megbecsülés minden apának!

Üdvözlettel, János